Categories: Tango

A “Kitérő“-ben olyan táncokkal foglalkozunk majd, amelyek ugyan nem képezik fő profilját a Dolce Dance tánciskolának, ettől függetlenül fontosnak tartjuk megismerésüket, mivel nálunk is találkozhattok velük különböző workshop-ok keretein belül.

Az első cikkben a Tangóval foglalkozunk, melyet a Táncok Királynőjének is hívnak. A legutóbbi alkalommal  is óriási sikere volt ennek a táncnak a Szegeden megrendezett “Tangó-napok” keretein belül, köszönhetően Kiszner Krisztiánnak és Balogh Évának.

Az alábbi cikkre a hétvégén hívták fel a figyelmemet és meg is osztom veletek teljes terjedelmében. Egy interjúról van szó, melyben két profi tangó táncos beszél érintésekről, kapcsolatokról, szenvedélyről Pirity Andrea és Budai László személyében.

Kiemeltem azokat a részeket, melyeket igazán fontosnak tartok és véleményem szerint nem csak a tangóra, hanem többek között a salsára és a bachatára is igazak. Külön felhívnám a figyelmet az interjú végén található idézetre! Kellemes olvasást! 🙂

 

Pirity Andrea, Budai László és a

Tangó

Séta-ölelésben

Aki volt olyan szerencsés, hogy látta Őket színpadon, soha nem felejti el. Tűz, szenvedély, erő, erotika, bizalom, odaadás, elfogadás, lágy érintés, leheletfinom líra. Hatásukra táncolni vágyunk, közben érezzük, hogy a tangóban a férfi és nő közötti vonzásnak-taszításnak minden gyönyörűsége, szenvedése felcsillan.

Sajnálom, hogy nem zenélő újságot tart a kezében Kedves Olvasó! Mert a tangó hazai nagykövetét Budai Lászlót és a kiváló táncosnővé érett, szép Pirity Andreát úgy kellene megismernie, hogy közben olyan muzsikát hallgat amely egyszerre tüzes melankolikus és vérpezsdítő.

E zenei aláfestés segítségével gyorsabban rábírnák Önt – akárhány éves is -, hogy adja meg magának a tánc testet-lelket építő örömét, mert szerintük nincs botlábú próbálkozó, hiszen a tangó nem egyszerűen tánc, hanem szenvedély és életforma. Séta-ölelésben. Ami minden nőnek és férfinak jól esik. És csak addig okoz gondot, amíg nem jövünk rá, hogy nem a lépéskombináció vagy a külvilágnak való megfelelés fontos, hanem az érzelmeink, a partnerünk tekintete, a teljes összhang kettőnk között és az érintés.

– Mögöttem már közel 10, sikeres táncos év volt 1998-ban, amikor világkupa győztes lettem argentin tangóban és egy szponzorom jóvoltából eljutottam Argentínába – meséli Laci. Ott jöttem rá, hogy a sokféle táncos kalandozásom után – voltam én mambó világbajnok, nyertem show-tánc-világkupát meg Európa bajnokságot, a salsában is akadt sikerem bőven – beértem, és eljutottam a tangóig. Buenos Aires-ben mindenki táncolt! Összejöttek emberek – ismerősök, ismeretlenek, párok, egyedülállók, idősek, fiatalok -, hogy tangózzanak. Utcán, termekben, bárhol. Az idős párok voltak rám a legnagyobb hatással. korábban azt gondoltam, a szép tangózáshoz egy jóképű fiatalemberre meg egy nőies nőre van szükség, de ez tévedés! Épp a koros argentin párok csodálatos tánca győzött meg arról, hogy a tangó több, mint erotika. Tökéletes és teljes odaadás, két test, két lélek összehangolódása. Lépek feléd, te hátrálsz, jössz felém, én lépek hátra… Akarok, engedek, ölelek. Olyan hatalmas élmény volt az első argentínai utam, hogy elhatároztam: Itthon is meg kell teremtenem a tangó kultuszát. Elvégre nagyon hiányzik a világunkból az érintés, ölelés, a másikra figyelés – magyarázza hévvel, és nem kell ahhoz lélekbúvárnak lenni, hogy feltűnjön: A szenvedélyéről a hivatásáról, élete főszereplőiről beszél.

Andrea: Laci megvalósította az álmát. A jelentős színpadi és koreográfusi sikerei mellett virágzik a BudaiTangoClub – én is a tanítványaként szerelmesedtem bele a táncba 2009-ben -, ahol népes közösség vesz körül minket. Tanítunk kezdőket, haladókat, jönnek hozzánk huszonévesek, középkorúak és 70 körüliek. Ráadásul külföldön is oktatunk, legutóbb Szibériában voltunk , rövidesen indulunk Bécsbe majd Pozsonyba.

Meg is lepődtem, amikor egy héttel ezelőtt azt írtátok e-mailben, hogy épp Tomszkból zötyögtök vonaton Omszkba.

Laci: Vonatozást igyekszünk elfelejteni, mert két idegennel, egy bácsival meg egy csak oroszul beszélő fiatal Igorral kellett megosztanunk a hálókocsinkat, de óriási élmény volt az az őszinte szeretet – a forró szibériai ölelések – , amellyel a tangós közösségek körülvettek minket. Egyébként is öröm a külföldi tanítás, hiszen sok országban egyáltalán nem tangóznak, de ha megismerik, sorra alakulnak a klubok, táncstúdiók. Tanítottam már Olaszországban, Belgrádban, Szentpéterváron, Guanban és Kubában, Szibériában pedig hetedszer jártam, ahol a régi tanítványaim sikeres táncklubokat szerveztek és lelkesen jöttek az óráinkra, fellépéseinkre.

Párok vagy egyedülállók látogatták az óráitokat?

Andrea: Érdekes, hogy külföldön főleg egyedül jönnek a tangó órákra nők és férfiak- így volt ez Szibériában is-, de itthon elsősorban párok járnak hozzánk.

Egyesek azért, hogy jól érezzék magukat együtt egy-másfél óráig, de az sem ritka, hogy a kapcsolatukat szeretnék erősíteni, tartalmasabbá-színesebbé tenni a tánccal.

Laci: Argentínában mindenki tangózik mindenkivel – ne feledjük, hogy a legszegényebb néprétegek szórakozása volt a kialakulásakor! -, valószínűleg azért, mert ott mélyebben ismerik e táncot és tudják, hogy a tangóban a férfi elhiteti a nővel, csak te vagy, a nő elhiteti a partnerével, te vagy az egyetlen FÉRFI, de ez játék! Ami arról szól, hogy érezd magad nagyon jól, élvezd az érintést, a zenét, a ritmust, a percet.

Carpe Diem! Ragadd meg a pillanatot!

Laci: Pontosan. De a tangó ezzel együtt is alakítja, neveli a táncosokat.

Andrea: Például a vezető beosztású hölgyek közül azért jönnek sokan az óráinkra, hogy végre nők lehessenek – érzik, hogy a munkájuk során egyre férfiasabbá válnak-, és legalább tánc közben ne ők irányítsanak, azaz rábízhassák magukat egy férfira. Elmondásuk szerint a rendszeres tangózás segíti őket a munkájukban is.

Laci: Jó, hogy szóba hoztad! Hiszen a tangó nem csak a párkapcsolatban élőknek jelent(het) jótékony terápiát, de vezetői tréingeken is használjuk. Az egyik leghíresebb londoni coach-tanár mondta egy budapesti tréningen, hogy ugyanazzal a módszerrel dolgozik, mint mi. Aminek az a lényege, hogy nem figurálisan, hanem érzéseken keresztül közelítünk a tánchoz. Bizalom, önbizalom, érintés, másikra figyelés, séta… Órákon át sorolhatnám a gyakorlatokat, de most csak kettőt említek azok közül, amelyeket tréningeken használunk. Csukd be a szemed és én az érintésemmel (ölelésemmel) megpróbállak sétára késztetni!

Nem akarlak vezetni, hiszen csak akkor jössz utánam „vakon”, ha megérzed, mit üzen a testem, az érintésem, és bízol bennem.  Ez a tangóban is hasznos – jó, ha a nő úgy bízik a férfiban, hogy lehunyt szemmel is követi -, azaz a táncot tanítjuk, de a lélekre hatunk. Vagy többen állnak egymás mellett, de nem tudják ki a vezető és merre akar indulni. Képes-e finoman érzékeltetni az irányt? Mennyien veszik át gyorsan a mozgást? Mindez arról szól, hogy a jó vezető türelmes. Tud hátrálni és határozottan lépni, ennek köszönhetően szívesen követik a beosztottak, miközben az erőszak ellenállást vált ki. Ezt nagyon hasznos a testeden érezni, mert könnyebben beépíted a tudatodba!

Már nem táncról, hanem emberi játszmákról-kapcsolatokról beszélünk.

Laci: De a tangó is több egy dél-amerikai táncnál! Például az óráinkon tapasztaljuk, hogy Európában (itthon is) drámaian elgyöngültek a férfiak. Sokan azért tűnnek az első pillanatban botlábúnak, mert nem tudnak-mernek felengedni, meg akarnak felelni és szüntelenül bizonyítanak. Ha egy férfi képes a tangóban feloldódni, akkor a hétköznapokban is magabiztos!

Mondjátok, hogy a tangó nevel. Rajtatok is alakított?

Andrea: Hogyne! Én például megtanultam, hogy egy nő ne irányítson férfiasan, elég, ha finom jelzéseket ad a testével, mert azt a partnere könnyebben elfogadja, mint a határozott vezetést. Ahogy az a jó kapcsolatokban, házasságokban működik… Arra is rájöttem: a tangó az életem. Nincs komoly táncos múltam, építészmérnök vagyok, mégis… Persze középiskolás koromtól kezdve sokféle táncot kipróbáltam – mindegyiket élveztem, versenyekre is mentem -, de a tangóba szerelmes lettem.

És a valódi szerelem?

Andrea: Ez bonyolultabb. Jó ideig Laci volt a párom, csakhogy a közös munka felfalt minket. A kapcsolatunk utolsó évében már nem volt közünk egymáshoz, csak a tánccal, tanítással, a fellépésekkel foglalkoztunk. Amióta külön élünk és Laci rátalált a feleségére, minden a helyére került. Ott voltam az esküvőjükön, szeretem-becsülöm a párját, közben mi ketten munkatársak, táncpartnerek maradtunk.

Laci: Boldog vagyok a feleségemmel, akit szintén a tangónak köszönhetek, hiszen nálunk tanult. Ő tökéletes párom – határozott, erős nő, marketing menedzserként dolgozik -, mindenben kiegészítjük egymást. Szóval 48 éves koromra rend van az életemben. Szeretem az első házasságomból született lányomat és fiamat, a feleségemmel nagyon várjuk júliusra az új jövevényt a kislányunkat, Fannikát, Andrea személyében pedig nemzetközi szinten is kiváló táncpartnerem van.

Egy fiatal hölgy, aki tangótanárként sokat tud a férfi természetről, milyen társat- kapcsolatot tart ideálisnak.

Andrea: Erre a tangó és Kiss Judit Ágnes író segítségével tudok felelni, aki így fogalmazott: „Ebben a táncban az első lépés a férfié: a tisztelet. Sosem lehet valaki enélkül átölelni és táncolni vele. A nő részéről a válasz a bizalom, ami nélkül nem tudja követni a férfit. Bízni valakiben nem könnyű feladat… A férfi második lépése a felelősség… az a szerepe, hogy a partnere gondtalan és boldog legyen. A nő válasza erre az odaadás. Hagyja, hogy a partnere vigyázzon rá.” Nos, egy olyan kapcsolat amelyben főszerepet játszik a tisztelet, a bizalom és a felelősség, sok nő számára lehet vonzó!

forrás: V. Kulcsár Ildikó (Nők Lapja, 2014. április 23.)

 

G.Z.

Oszd meg az ismerőseiddel:

Hagyj üzenetet

Az email nem publikus. Kötelező mezők: *.

Kapcsolat

Hungary: +36-30/515-3951
Romania: 0769995686 RO
Serbia: 0637014313 SRB

Cikkek

Kategória

Városaink

Városaink

Top

Facebook Iconfacebook like buttonYouTube IconSubscribe on YouTubeTwitter Icontwitter follow button